2709 00 90: Nyers kőolaj és bitumenes ásványokból előállított nyersolaj: más

Általános megjegyzés

Ha nincs eltérő utalás, az „ASTM módszer” kifejezés az Amerikai Anyagvizsgáló Társaság által leírt módszereket jelenti.

Megjegyzések 2. pontjához

1. Az aromástartalmat a következő módszerekkel kell meghatározni:

• a legfeljebb 315 °C desztillációs végpontú termékeknél: EN 15553 módszer szerint;

• a 315 °C-t meghaladó desztillációs végpontú termékeknél: lásd az árucsoport Magyarázatának (A) mellékletét.

2. A „hasonló olajok” kifejezés többek között a következő szénhidrogén-keverékeket foglalja magában:

• szintetikus paraffinos dízelüzemanyagok, különösen a „hidrogénnel kezelt növényi olajok” (HVO) és a „gázból előállított folyékony üzemanyagok”,

• megújuló forrásokból származó, a következő folyamatokból eredő termékek: „biomasszából előállított folyékony üzemanyagok” vagy „biogázból előállított folyékony üzemanyagok”,

• megújuló alapanyagok finomítókban, nyersolaj alapanyaggal együtt végzett feldolgozásából eredő termékek.

A „hasonló olajok” előállítása tekintetében a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

• „Hidrogénes kezelés”: trigliceridek hidrogénnel történő termokémiai átalakítása, amely alkánokat eredményez; a fogalom az üzemanyag-feldolgozáshoz kapcsolódik. A trigliceridek forrásai általában zsírok és olajok, megfelelő hulladékok, maradék zsírfrakciók és algákból származó zsírok.

• „Gázból előállított folyékony üzemanyagok”, „biomasszából előállított folyékony üzemanyagok”, „biogázból előállított folyékony üzemanyagok”: gáz Fischer–Tropsch- vagy azzal egyenértékű más eljárással folyékony üzemanyaggá átalakítása. „Biomasszából előállított folyékony üzemanyagok” esetében van egy előzetes lépés is, a biomassza gázzá átalakítása.

Kiegészítő megjegyzések 5. pontjához

1. Meg kell jegyezni, hogy a Kiegészítő megjegyzések 5. n) pontjában leírtak kivételével a mentesség a teljes, speciális eljárás alá vont termékmennyiségre vonatkozik.

Ha tehát valamely kőolajterméket például alkileztek vagy polimerizáltak, az át nem alakult része (amely nem alkileződött vagy polimerizálódott) szintén jogosult a kedvezményre.

2. Amikor a „speciális célú feldolgozás” előtt valamilyen előkezelés szükséges (lásd a Kiegészítő megjegyzések 5. pontjának utolsó bekezdését) a kedvezmény elnyeréséhez két feltételt kell teljesíteni:

a) az importárut ténylegesen alá kell vetni „speciális célú feldolgozásnak”, például krakkolásnak.;

b) az előkezelés a „speciális célú feldolgozáshoz” szükséges kell legyen.

A „speciális célú feldolgozást” megelőző szükséges előzetes kezelések főként a következők:

a) gázmentesítés;

b) vízmentesítés;

c) bizonyos könnyű vagy nehéz termékek eltávolítása, amelyek zavarhatnak az eljárás során;

d) a merkaptánok, más kénvegyületek vagy más olyan vegyületek eltávolítása vagy átalakítása (lágyítás vagy édesítés), amelyek befolyásolnák a feldolgozást;

e) semlegesítés;

f) dekantálás;

g) sómentesítés.

Minden olyan termék, amely előkezelési eljárás során keletkezett, de nem ment át speciális eljáráson, „egyéb célra” alkalmazandó terméknek minősül, vámkezelése az eredeti importált termék fajtája és értéke szerint és az előállított termék nettó tömege alapján történik.

Kiegészítő megjegyzések 5. a) pontjához

A vákuum-desztilláció az oszlopfejnél mért 400 mbar-t nem meghaladó nyomáson végzett desztillációt jelenti.

Kiegészítő megjegyzések 5. b) pontjához

A nagyon alaposan frakcionált redesztilláció olyan folyamatos vagy szakaszos desztillációt jelent (a toppolás (fehéráru lehajtása) kivételével), amelyet a 2710 12 11 –2710 19 48, 2711 11 00, 2711 12 91 –2711 19 00, 2711 21 00 és a 2711 29 00 (a min. 99 %-os tisztaságú propán kivételével) alszámok alá tartozó desztillátumokat felhasználó ipari berendezésekben a következők előállítására használnak:

1. Nagy tisztaságú izolált szénhidrogének (olefinek esetében min. 90 % és más szénhidrogéneknél min. 95 %), ahol az azonos összetételű szerves izomerek keverékét izolált szénhidrogénnek tekintjük.

Csak olyan folyamatok fogadhatók el, amelyek során legalább három különböző termék keletkezik, de ez a megszorítás abban az esetben nem érvényes, ha izomerek elválasztásáról van szó. Ez úgy vonatkozik a xilolokra, hogy az etil-benzolt is a xilol izomerek közé soroljuk;

2. A 2707 10 00 –2707 30 00, a 2707 50 00, valamint a 2710 12 11 –2710 19 48 alszámok alatti termékek:

a) átfedés nélkül valamely frakció végső forráspontja és az utána következő frakció kezdő forráspontja között, valamint az (ASTM D 86 módszernek megfelelő) EN ISO 3405 módszer szerinti desztilláció során a desztillációs görbe (a veszteségeket is beleértve) 5, illetve 90 térfogatszázalékos pontjaihoz tartozó forráspont értékek között 60 °C-nál nincs nagyobb különbség;

b) átfedéssel valamely frakció végső forráspontja és az utána következő frakció kezdő forráspontja között, valamint az (ASTM D 86 módszernek megfelelő) EN ISO 3405 módszer szerinti desztilláció során a desztillációs görbe (a veszteségeket is beleértve) 5, illetve 90 %-os pontjaihoz tartozó forráspont értékek között 30 °C-nál nincs nagyobb különbség.

Kiegészítő megjegyzések 5. c) pontjához

A krakkolás ipari eljárás az olajtermékek vegyi szerkezetének módosítására a molekulák hőhatással történő szétdarabolásával, nyomás alatt és katalizátor jelenlétében is, amelynek során különösen könnyebb, szobahőmérsékleten és nyomáson folyadék- vagy gázállapotú szénhidrogének elegye jön létre.

A fontosabb krakkolási eljárások:

1. termikus krakkolás;

2. katalitikus krakkolás;

3. gőzös krakkolás gázállapotú szénhidrogének előállítására;

4. hidrokrakkolás (krakkolás és hidrogénezés);

5. dehidrogénezés;

6. dealkilezés;

7. kokszolás;

8. viszkozitástörés.

Kiegészítő megjegyzések 5. d) pontjához

A reformálás könnyű vagy közepes olajok termikus vagy katalitikus kezelése aromástartalmuk megnövelésére. Katalitikus reformálást alkalmaznak például közvetlenül desztillált könnyű olajpárlatok magasabb oktánszámú (több aromás szénhidrogént tartalmazó) könnyűpárlattá vagy benzolt, toluolt, xilolokat, etil-benzolt stb. tartalmazó keverékké való átalakítására.

A legfontosabb katalitikus reformálási eljárások a platinakatalizátort alkalmazók.

Kiegészítő megjegyzések 5. e) pontjához

A szelektív oldószerekkel végzett extrakció az a különböző molekulaszerkezetű termékek csoportjai elválasztására irányuló folyamat, amelyet kedvező oldóképességű anyaggal (pl. furfurollal, fenollal, diklóretil-éterrel, kénsav anhidriddel, nitro-benzollal, karbamiddal és egyes származékaival, acetonnal, propánnal, metil-etil-ketonnal, metil-izobutil-ketonnal, glikollal, N-metil-morfolinnel) végeznek.

Kiegészítő megjegyzések 5. g) pontjához

A polimerizáció olyan, esetleg hőközléssel vagy katalizátor alkalmazásával járó, ipari folyamat, amelynek során telítetlen szénhidrogénekből azok polimerei vagy kopolimerei képződnek.

Kiegészítő megjegyzések 5. h) pontjához

Alkilezés minden olyan termikus vagy katalitikus reakció, amelynek során telítetlen szénhidrogéneket bármilyen más szénhidrogénnel – különösen izoparafinokkal és aromásokkal – egyesítenek.

Kiegészítő megjegyzések 5. ij) pontjához

Az izomerizálás az olajtermékek alkotói molekulaszerkezetének megváltoztatása anélkül, hogy a bruttó összetételük megváltozna.

Kiegészítő megjegyzések 5. l) pontjához

Ezen Kiegészítő megjegyzés értelmezésében a következő példák a viaszmentesítésre:

1. viaszmentesítés hűtéssel (oldószer alkalmazásával együtt is);

2. mikrobiológiai kezelés;

3. viaszmentesítés karbamiddal;

4. kezelés molekulaszűrővel.

Kiegészítő megjegyzések 5. n) pontjához

Az atmoszférikus desztilláció az oszlopfejnél mért 1 013 mbar körüli nyomáson végzett desztillációt jelenti.

Kiegészítő megjegyzések 6. pontjához

1. A „vegyi átalakítás” olyan folyamatokat jelent, amelyek során az olajtermék egy vagy több alkotóján molekuláris átalakítást végeznek.

Az olajtermék egyszerű összekeverése más termékkel vagy olajtermékkel is nem tekinthető „vegyi átalakításnak”. Például a lakkbenzin festékhez történő felhasználása vagy az alapolajból nyomdafesték készítése nem tekinthető a „vegyi átalakítás” meghatározását kielégítő műveletnek. Ugyanez a helyzet az olajtermékek oldószerként vagy üzemanyagként való felhasználásánál is.

2. Példák a „vegyi átalakításra”:

a) Halogénekkel vagy halogénvegyületekkel történő kezelés

i) Gázfázisú olajfrakció propilén tartalmának reakciója szerves származékai (pl. propilén-oxid) előállítására;

ii) Olajpárlatok (motorbenzin, kerozin, gázolaj), paraffinok, ásványi viaszok vagy parafinmaradékok kezelése klórral vagy klórvegyületekkel kloroparafinok előállítására;

b) Kezelés bázisokkal (pl. nátrium-, kálium-, ammónium-hidroxiddal) nafténsavak előállítása céljából;

c) Kezelés kénsavval vagy annak anhidridjével:

i) szulfonátok előállítására;

ii) izobutilén kinyerésére vagy extrahálására;

iii) gázolajok és kenőolajok szulfonálására.

A szulfonálás után hozzáadott olajra nem vonatkozik a mentesség;

d) Szulfoklórozás;

e) Hidrálás, főképpen gázállapotú olajfrakció telítetlen szénhidrogéntartalmának átalakítása alkohol kinyerése céljából;

f) Kezelés maleinsav-anhidriddel, főként butadiénnel kevert négy szénatomos szénhidrogéneket tartalmazó gázállapotú olajfrakció kezelése tetrahidro-ftálsav előállítására;

g) Fenolos kezelés, pl. olefinek reakciója fenolokkal katalizátor jelenlétében alkil-fenolok előállítására;

h) Oxidáció:

i) nehézolajok oxidációja a 2713 20 00 alszám alatti bitumenek előállítására;

ii) bármely olajtermék oxidációja abból a célból, hogy összetettebb vegyi termékeket állítsanak elő, mint pl. savakat, aldehideket, ketonokat, alkoholokat; pl. könnyű olajfrakció oxidációja magas hőfokon és nyomás alatt ecetsav, hangyasav, propionsav és borostyánkősav gyártására;

ij) Dehidrogénezés, pl. a következőké:

i) nafténes szénhidrogéneké aromás szénhidrogének (pl. benzol) előállítására;

ii) paraffin szénhidrogéneké folyékony olefinek előállítására, pl. ahogy a biológiailag lebontható alkilbenzolok készítésénél történik;

k) Oxoszintézis;

l) Nehézolajok visszafordíthatatlan beépülése nagy molekulasúlyú polimerekbe (pl. természetes vagy szintetikus gumilatexbe, butilgumiba, polisztirolba);

m) A 2803 vtsz. alá tartozó termékek előállítása;

n) Nitrálás nitrált származékok előállítására;

o) Egyes n-paraffin-tartalmú olajfrakciók biológiai kezelése fehérjék vagy más összetett szerves anyagok előállítására.

1. Alkalmazási kör

Ez a vizsgálati módszer az ásványolajok aromás és nem aromás összetevőinek meghatározására terjed ki.

2. Fogalommeghatározás

2.1. Aromás összetevők: a mintának az a része, amely feloldódott az oldószerben és megkötött a szilikagélen. Az aromás összetevők a következőket tartalmazhatják: aromás szénhidrogének, kondenzált nafténaromások, aromás olefinek, aszfaltének, ként, nitrogént, oxigént és poláris aromásokat tartalmazó aromás vegyületek.

2.2. Nem aromás összetevők: a mintának az a része, amely nem kötött meg a szilikagélen, és amelyet az oldószer kimosott (például a nem aromás szénhidrogének).

3. A módszer elve

Az n-pentánban oldott mintát szilikagéllel töltött speciális kromatográfiás oszlopon szűrik át. Az oldószerrel kimosott nem aromás összetevőket összegyűjtik és, miután az oldószer elpárologott, tömegük lemérésével meghatározzák mennyiségüket.

Az n-pentánban nem oldódó mintákat ciklohexánban kell oldani.

4. Berendezések és reagensek

Kromatográfiás oszlop: a mellékelt ábra szerinti méretű és alakú üvegcső. A felső nyílás kialakításának lehetővé kell tennie, hogy le lehessen zárni olyan üvegcsatlakozóval, amelynek lapos felületét két, gumival burkolt fémszorító nyomja az oszlop tetejéhez. A tömítésnek az alkalmazott nitrogén- vagy levegőtúlnyomás alatt teljesen szivárgásmentesnek kell lennie.

Szilikagél: finomsága legalább 200 mesh. A felhasználás előtt kemencében 170 °C-on hét órán át kell aktiválni, és exszikkátorban kell lehűteni. A szilikagélt aktiválás után néhány napon belül fel kell használni.

I. oldószer n-pentán: legalább 95 %-os tisztaságú, aromásmentes.

II. oldószer ciklohexán: legalább 98 %-os tisztaságú, aromásmentes.

5. 1. eljárás (1. kromatográfiás oszlop)

A mintaoldat elkészítése: oldjon fel kb. 3,6 g (pontosan mért) mintát 10 ml n-pentánban (I). Ha a minta n-pentánban nem oldódik, oldja fel ciklohexánban; ilyenkor a meghatározás n-pentán (I) helyett ciklohexán (II) felhasználásával történik.

Töltse meg a kromatográfiás oszlopot (1. kromatográfiás oszlop) az előzetesen aktivált szilikagéllel a felső üveggömbtől számított 10 cm magasságig, vibrátorral óvatosan tömörítve az oszlop tartalmát, hogy ne maradjanak csatornák a töltetben. Majd helyezze rá az üveggyapot dugót a szilikagél oszlop tetejére.

Nedvesítse elő a szilikagélt 180 ml (I) vagy (II) oldószerrel, és alkalmazzon mindaddig nitrogén- vagy levegőnyomást felülről, amíg a folyadék felső felszíne a szilikagél töltet tetejét el nem éri.

Óvatosan csökkentse a nyomást az oszlopon belül, majd öntsön rá kb. 3,6 g (két tizedesjegy pontossággal mért) 10 ml (I) vagy (II) oldószerben oldott mintát, majd öblítse ki a főzőpoharat újabb 10 ml (I) vagy (II) oldószerrel, és öntse azt is az oszlopra.

Addig növelje fokozatosan az oszlopra kifejtett nyomást, míg az oszlop hajszálcsövének végén a folyadék kb. 1 ml/perc sebességgel nem csepeg, és gyűjtse ezt a folyadékot 500 ml-es lombikba.

Amikor az elválasztandó anyagot tartalmazó folyadék szintje visszaesik a szilikagél szintjére, óvatosan szüntesse meg a gáznyomást, és még 230 ml (I) vagy (II) oldószert öntsön az oszlopra, azonnal helyezze ismét nyomás alá, és miközben az eluátumot az előbbi lombikba gyűjti, hagyja a folyadékszintet a szilikagél töltet felszínéig süllyedni.

Mielőtt az elválasztandó anyagot tartalmazó folyadék szintje visszaesik a szilikagél töltet szintjére, FT-IR használatával ellenőrizze, hogy az eluátumban vannak-e aromások. Ha az eluátum csak alifás szénhidrogéneket tartalmaz, a nyomás megszüntetése után öntsön az oszlopra újabb 50 ml (I) vagy (II) oldószert. Szükség esetén ismételje meg ezt a lépést.

Az összegyűjtött frakciót párologtatással csökkentse kis térfogatúra 35 °C-on vákuum-szárítószekrényben, rotációs bepárlóban vagy hasonló készülékben, majd veszteség nélkül mossa át (I) vagy (II) oldószerrel egy lemért főzőpohárba.

Vákuum-szárítószekrényben 35 °C-on párologtassa állandó tömegig (W) a főzőpohár tartalmát. A két utoljára mért tömeg különbsége nem haladhatja meg a 0,01 g-ot. A két utolsó tömegmérés között legalább 30 percnek el kell telnie.

A nem aromás összetevők tömegszázalék-aránya (A) a következő képlettel számítható ki:

A= W/W1*100

ahol W1 a minta tömege.

A 100-tól való eltérés a szilikagél által elnyelt aromás összetevők százalékos aránya.

6. A módszer pontossága

Megismételhetőség: 5 %.

Reprodukálhatóság: 10 %.

7. 2. eljárás (2. kromatográfiás oszlop)

A mintaoldat elkészítése: oldjon fel kb. 0,9 g (pontosan mért) mintát 2,5 ml n-pentánban (I). Ha a minta n-pentánban nem oldódik, oldja fel ciklohexánban; ilyenkor a meghatározás n-pentán (I) helyett ciklohexán (II) felhasználásával történik).

Töltse meg a kromatográfiás oszlopot (2. kromatográfiás oszlop) az előzetesen aktivált szilikagéllel a felső üveggömbtől számított 2,5 cm magasságig, vibrátorral óvatosan tömörítve az oszlop tartalmát, hogy ne maradjanak csatornák a töltetben. Majd helyezze rá az üveggyapot dugót a szilikagél oszlop tetejére.

Nedvesítse elő a szilikagélt 45 ml (I) vagy (II) oldószerrel, és alkalmazzon mindaddig nitrogén- vagy levegőnyomást felülről, amíg a folyadék felső felszíne a szilikagél töltet tetejét el nem éri.

Óvatosan csökkentse a nyomást az oszlopon belül, majd öntsön rá kb. 0,9 g (két tizedesjegy pontossággal mért) 2,5 ml (I) vagy (II) oldószerben oldott mintát, majd öblítse ki a főzőpoharat újabb 2,5 ml (I) vagy (II) oldószerrel, és öntse azt is az oszlopra.

Addig növelje fokozatosan az oszlopra kifejtett nyomást, míg az oszlop hajszálcsövének végén a folyadék kb. 1 ml/perc sebességgel nem csepeg, és gyűjtse ezt a folyadékot 250 ml-es lombikba.

Amikor az elválasztandó anyagot tartalmazó folyadék szintje visszaesik a szilikagél szintjére, óvatosan szüntesse meg a gáznyomást, és még 57,5 ml (I) vagy (II) oldószert öntsön az oszlopra, azonnal helyezze ismét nyomás alá, és miközben az eluátumot az előbbi lombikba gyűjti, hagyja a folyadékszintet a szilikagél töltet felszínéig süllyedni.

Mielőtt az elválasztandó anyagot tartalmazó folyadék szintje visszaesik a szilikagél töltet szintjére, FT-IR használatával ellenőrizze, hogy az eluátumban vannak-e aromások. Ha az eluátum csak alifás szénhidrogéneket tartalmaz, a nyomás megszüntetése után öntsön az oszlopra újabb 12,5 ml (I) vagy (II) oldószert. Szükség esetén ismételje meg ezt a lépést.

Az összegyűjtött frakciót párologtatással csökkentse kis térfogatúra 35 °C-on vákuum-szárítószekrényben, rotációs bepárlóban vagy hasonló készülékben, majd veszteség nélkül mossa át (I) vagy (II) oldószerrel egy lemért főzőpohárba.

Vákuum-szárítószekrényben 35 °C-on párologtassa állandó tömegig (W) a főzőpohár tartalmát. A két utoljára mért tömeg különbsége nem haladhatja meg a 0,01 g-ot. A két utolsó tömegmérés között legalább 30 percnek el kell telnie.

A nem aromás összetevők tömegszázalék-aránya (A) a következő képlettel számítható ki:

A= W/W1*100

ahol W1 a minta tömege.

A 100-tól való eltérés a szilikagél által elnyelt aromás összetevők százalékos aránya.

8. A módszer pontossága

Megismételhetőség: 5 %.

Reprodukálhatóság: 10 %.

1. kromatográfiás oszlop

2. kromatográfiás oszlop

Folyamatos keverés közben olvasszon fel kb. 100 g naftalint egy kb. 100 cm3-es porcelán edényben. Töltsön kb. 40 cm3 olvasztott naftalint egy előmelegített „Zsukov” tartályba úgy, hogy a kb. háromnegyedéig legyen tele. Helyezzen bele tizedfok beosztású hőmérőt a parafa dugón keresztül úgy, hogy a higanyzsák a folyadék közepén legyen. Ha a hőmérséklet már majdnem a naftalin kristályosodási pontjáig (83 °C körül) csökken, folytonos keveréssel indítsa meg a kristályosodást. Amint a kristályok kezdenek megjelenni, a higanyoszlop egy időre megáll és majd ismét süllyedni kezd. Az a hőfok, ahol a higanyoszlop stabilizálódott és egy időre állandó maradt feljegyzendő és ezt a hőmérsékletet kell a tartályból kinyúló higanyoszlop miatt korrekció után a naftalin kristályosodási pontjának tekinteni.

Higanyos hőmérő korrekciója a következő:

ahol „n” a hőmérőnek a tartályból kinyúló fokbeosztásainak száma, „t” a feljegyzett hőfok és „t′” a hőmérő tartályból kinyúló részének átlaghőmérséklete. A „t′”-t egy segédhőmérővel lehet hozzávetőlegesen meghatározni úgy, hogy annak higanyzsákját a hőmérő tartályból kiálló részének közepére helyezzük. A kapillárcsöves hőmérő igen nagy pontosságot biztosít.

Az alábbi ábra szerinti „Zsukov” tartály kettősfalú üveg palack, a falak között légritkított térrel: